Megyünk a Balatonra!!! Pénteken, vagy szombaton?

Kikísérleteztük a trónörökösökön, hogy az a legjobb, ha este, vacsora és esti fürdőzés után indulunk. Másnap reggel, ébredés után rögtön mászhatnak a diófára...

Még a múlt században történt, a következő velem és drága, elnéző expasimmal (ma már férjem). Elhatároztuk, hogy egy októberi hosszúhétvégét a csodálatos Prágában fogunk eltölteni. A szállás adott. Autó van. Útiköltség a bankkártyán. Mi tarthatna vissza? Semmi. Bepakolás?

Nem kell semmi különös, pár cucc… Dobáld be Mici!

Ok. – hát én be is csomagoltam. Munka után felvettem Embert, és irány az autópálya!

6 óra utazás után meg is érkeztünk a Baráthoz. Kocsiból ki, felcuccoltunk. Vacsora, finom bor (nem cseh), beszélgetés, elhajlás… Ezek jellemezték az estét.

Másnap reggel (?), irány a város!!! Nem volt túl meleg. Felöltöztünk, kocsi kulcs, táska, pénz stb…

Kabát?

Milyen kabát?

Kabátot pakoltál nekem?

Mért, nem volt rajtad tegnap? Miben mentél dolgozni?

Hát… Szóval nem hoztál?

Ééén? NEM!

Sebaj. Barát nagyon rendes volt. Kölcsön adta a „gálakabátját”. Méret nem ugyanaz, kettővel kisebb… Ujja háromnegyedes, nevetségesen állt! Így szambáztunk végig a prágai kiskocsmákban, a Károly hídon és az általunk legjobban kedvelt Ziskov negyedben. Ott aztán nem voltunk feltűnőek a félrészeg cseh bennszülöttek között!

Azóta mindenki magának pakol!!! Én még a gyerekeknek is… Szóval lista kell!

De persze úgyis otthon marad valami.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.