Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan 
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl

Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő

 Hírességek főznek… Lássuk csak, kik is ezek?

Vicceskedő ember, híres? Mit csinál? Mitől híres? Embereket cikiz? Nyomorultakat frocliz? Móka-munkás, ebből él. Hol tanítják ezt? Ő egyself-made man, felépítette magát. Az ő imidzsét! Egy kis tévés műsorvezetés, csepp rádiózás, néha-néha házigazdáskodás egy-egy céges rendezvényen. Sok ilyen celebünk van ám!

Műsorvezető nő és egyben, ex fehérnemű modell, jelenleg mintaanya. Anyja is minta! Mintaszerűen elintézte, egy telefonnal, és már tolták is a kis tehetséget a megfelelő időben a megfelelő helyre. Milliomos, modoroskodó, mindenhez értő, álszent, képmutató, beképzelt hiteltelen stb. Ezek jutottak róla eszembe hírtelen. Jó példát mutat!

Sztárfodrász! Kíváncsi vagyok, mikor jönnek a sztárlakatosok, sztárügyintézők, sztárházmesterek, sztárpedikűrösök? Na jó, biztos ügyes, és talán még az ő látványa a legkevésbé irritáló a műsorban. Tényleg szüksége van a kiegészítésre, amit a csatornától kap.

Aztán még egy anyuka. Énekesnő. Neki vannak rajongói (nem én, de azért nem vonom kétségbe a tehetségét). Mint anya, viszont szimpatikus. Szépen nevelik a férjével a gyermekeiket, mind a hármat. (Mindhárom egyazon az apától!!! – milyen furcsa, ugye Zsuzsi?)

Végül… Beszédhibás, finnyás, nyegle kirakatfeleség. Méretes műmellekkel. Az orrán még lehetne dolgozni, de nem féltem, lesz arra is keret. Csak meg ne szólaljon! És ne főzzön, - ja nem is tud? Ja, hogy ez egy ilyen műsor? Igen ez egy ilyen ország! Nem kell érteni hozzá Mancika, majd mi elintézzük…

Mit hihetünk el ebből az egész szakácskodásból? Vagy csak egy rossz álom az egész? Színvonaltalan „szórakoztatóipar” – butító művek. Ennyi az, amit mutatni bírtok? Szánalmas!

Persze direkt kasztingolják a szereplőket, hogy legyen ellentét, harc, intrika, kicsinyes csipkelődések, alpári jópofizás.

Mi van akkor, ha nem jön össze a terv? A szereplők annyira sötétek, hogy nem indul be a reakció? Vérszemet kapnak, és még botrányosabb celebeket válogatnak össze. Mert a népnek cirkusz kell! Ha nincs átkapcsol, és akkor vége. Juj, mi lesz akkor a hetvenfős „team”-mel és sleppjükkel, akik ebből a hulladékból vígan élnek?

Na nem kell izgulni. Lop majd új ötletet, amit lealjasíthat magyar nyelvre, aztán idelöki. Egy kis csilli-villi, egy hónap „beharangozó”-parasztvakítás, aztán nesze nektek bamba ökrök…

Tudom, tudom nem kéne nézni. Nem is fogom.

Ja és a fő csalódás. A fődíjat simán felajánlottam volna valakinek, akinek nincs esélye arra, hogy önerejéből elutazzon Párizsba. Ízléses és nagylelkű lett volna! Persze csak szerintem…

 "Coming Back To Life" Where were you when I was burned and broken While the days slipped by from my window watching Where were you when I was hurt and helpless Because the things you say and the things you do surround me While you were hanging yourself on someone else's words Dying to believe in what you heard I was staring straight into the shining sun Lost in thought and lost in time While the seeds of lifeand the seeds of change were planted Outside the rain fell dark and slow While I pondered on this dangerous but irresistible pastime I took a heavenly ride through our silence I knew the moment had arrived For killing the past and coming back to life I took a heavenly ride through our silence I knew the waiting had begun And headed straight..into the shining sun

Kábé egy hónapja voltam egy interjún. Részletek nem érdekesek, csak annyi adalék, hogy a pályáztató megígérte, hogy válaszolni fog a következő héten. Ok.

Általában ha az ember lánya elküldi az önéletrajzát, nagyon kevés alkalommal jeleznek vissza, ha a pályázata nem nyerte el a tetszésüket, vagy nem jutott tovább az első rostán… Ok.

Ez érthető, nem szabad felkapni a vizet. Nem is szoktam. De amikor személyesen részt veszek egy interjún, és SZÓBELI ígéretet kapok, hogy abban az esetben is értesítenek, ha nem én leszek a KIVÁLASZTOTT, akkor várom (elvárom) a reakciót…

Az elején reménykedve, az idő múlásával egyre kiábrándultabban. Emberek!!! Az adott szó ennyit jelent? Legyünk már igényesebbek magunkkal szemben!

Mérlegelve a következményeket, írtam egy levelet:

Tisztelt Hölgyem,
2009. szeptember 11-én részt vettem egy csoportos interjún, melyen a 2 budapesti (Mammut, Westend) üzletvezető helyettesi állásért "versengtünk". Búcsúzóul ígért egy visszajelzést a következő hétre (38.), legyen az pozitív illetve negatív válasz. Azóta is várom a jelentkezését (egyre kisebb reménnyel). 

Nagyon tetszett az amit a Promod-ról mondott, hogy hogyan viszonyulnak a munkatársaikhoz, a vevőikhez. Számomra szimpatikus volt az az igényesség, amit az üzletek közvetítenek a betérő-, és leendő vásárlóik felé. A csoportos interjú is nagyon emberséges, és pozitív emlék volt. A következetesség, és a példamutatás munkatársai felé, számomra is olyan fontos alapértékek, mint ahogy azzal a beszélgetésünkben egyetértettünk.

Igazából értetlenül állok azzal szemben, hogy miért nem kaptam bármiféle választ részéről. Bizony, a sértettség beszél belőlem, - annak ellenére, hogy nem rám esett a választás, - mert ilyen esetben is lehet elegánsan visszautasítani egy pályázót. Csalódtam. Véleményem szerint ez lenne az igényes eljárás (abban az esetben persze, ha a pályáztató ígér egy visszajelzést), hogy tiszteljen meg azzal, hogy elmondja, leírja, az elutasítását, mely egy ilyen nívójú cégtől és dolgozóitól elvárható. 

Üdvözlettel,

Schwandrea

Csodák csodája! Nagyon hamar megérkezett a válasz… Már másnap délután!

Tisztelt Pályázó,

Sajnos sok személyt nem tudtunk elérni telefonon, de a héten mindenkinek adunk egy írásos visszajelzést! 

Köszönjük, hogy elfáradt az állásinterjúra, szakmai tapasztalatát nagyra értékeljük, azonban úgy gondoljuk, hogy a kiválasztást Önnel nem szeretnénk tovább folytatni!

Sok sikert kívánunk Önnek a jövőben, és látogassa továbbra is a Promod üzleteit!

Tisztelettel:
Promod Hungary Kft

Mit is reagálhatnék? Miért nem lehet neadj’ Isten bocsánatot kérni a nyomorult álláskeresőtől? Vagy önkritikát gyakorolni…

Sok a jelentkező, el voltunk havazva, éppen most akartunk (többes szám, MI – nem önök, hanem ön ígért meg nekem valamit tisztelt nevét nem vállaló Promod Hungary Kft. alkalmazott)

Kiválasztás folyamata?  Meddig tart? (Kedves HR-es, mennyi az esély, hogy egy hónap elteltével - amíg "folyt a kiválasztás" - a pályázó még nem helyezkedett el? Nem a gyorsaság a fontos ilyenkor? Mellékesen a többi "selejtet" meg tessék értesíteni, hogy belőled nem kérünk. Mert azt érzi egy jó szakember, hogy kivel nem szeretné folytatni a „kiválasztást”. Nem?)

Bla-bla-bla magyarázkodás…

De legalább a többi szerencsétlennek küldenek egy:

…annyira örülünk, hogy megtiszteltél az érdeklődéseddel, köszi de Te nem kellesz NEKÜNK – válasszal…

Az, hogy ki kivel szeretne a továbbiakban együttműködni, az elküldött levelemből kikövetkeztethető. Ilyen céggel semmiképp. Ilyennel sem. Merthogy annak ellenére, hogy egy álláskereső igen kiszolgáltatott helyzetben van, mégis van önérzete. Sokszor egy sablon visszautasítás (letölthető az internetről, a megfelelő helyekről, de ha kell tipp, szívesen küldök) többet jelent, mint várni a „sűltgalambot”.

Kedves promod-os hr-es már megbocsátottam! És sok sikert kívánok Önnek.

Kívánunk…

Mi (királyi többes)

Délután nekiestünk annak a bodzabokornak, ami a kertben roskadozott az érett bodzabogyóktól, és igen hamar kétzsáknyi gyümölcsöt szüreteltünk.

Aki már látott ilyet, az tudhatja, hogy minden egyes szemecskében egy-egy magocska lakik… Na ezeket kellene valahogy kivarázsolni! Elő a cilindert, azaz a gyümölcscentrifugát (tv hirdetésből, nagymama által vásárolt masina kettőt fizet egyet kap kategória) – ami szuper és nano szűrős, 30 különböző alkatrészből, tartóból, csurgatóból, és egyéb kütyüből áll, ellenben hangos, mint egy rotációs kapa a macskakövön! Természetesen ezt is csak akkor lehet beüzemelni, amikor a siserehad nem ólálkodik a konyhában, azaz alszik.

Fél kilenckor elérkezettnek láttam az időt és nekifogtam. Megtettem az óvintézkedéseket:

- környezetet, lekvárfőző fazekat zsírtalanítottam

- megmostam, leszemeztem, lecsöpögtettem a szemeket

- hermetikusan bezárkóztam a konyhába

- összeszereltem a „csoda/wunder gyümölcscentrifugát”

Lovak közé csaptam! Nem tudom, hogy normális-e, de ebből a multifunkciós szerkezetből mindenhonnan ömlött a bodza. A legkisebb edénybe gyűjtötte a kipréselt cuccost másfél decinként. Nagyon élveztem! Csabi=férj már nem annyira. Jól leteremtett, hogy nem vagyok normális, de csak annyit tudtam mondani neki, hogy végig kell csinálni, ugye ha már egyszer belekezdtem! A gyerekekért MINDENT!

Másfél óra alatt sikerült 4 liter kincset kinyerni a milliónyi apró bogyóból. Ez alatt négyszer kellett darabokra szedni a csodagyártmányt, és fogkefével kikefélni a gyümölcscafatokat a nano-szűrőből. A hátrahagyott gyümölcspépet újra lecentrifugáztam, mert még abban is volt egy csomó szaft. A végtermék BODZAZACC!! (utólag hallottam a Bozsik gazda műsorában, hogy a mag nagyon értékes, magas az olajtartalma. Születésnapomra kérek egy hidegen préselő szerkentyűt, és bodza-olajt fogok készíteni – micsoda biznisz!!!).

A fekete bodza apró, absztrakt mintákat festett a fehér csempére, a konyhaszekrényre és gyakorlatilag mindenre, ami a masina másfél méteres sugarában helyezkedett el. Az óra fél kettőt mutatott!

Gyakorlott lekvárfőzők ítéljetek el, de én a lábost bodzástól, fedőstől bependerítettem a hűtőbe!

Ezután levezetésképp újra szétszedtem és elmosogattam minden darabját a fentiekben említett szerkentyűnek, aztán a csempét, majd a konyhabútort is. Jó alaposan.

Folyt. köv.

Még mindig keresem a hozzám illő állást, így hát nyitott szemmel járok az internetes álláskereső portálok között... Erre a szösszenetre ma leltem.

Nem akarok Peterdi Pál nyomdokaiba lépni, de ez szenzációs!!! Egyszerűen: egyszerű… Miért is nem én találtam ki előbb (persze női változatban)?

A hirdetést az expresszben találtam:

38éves jó kiállásu fiatalember komoj luxus autóval munkátkeres!!! - Törökbálint

További Szakmunka állás hirdetések »

Apróhirdetés részletei

Apróhirdetés szövege

a képen látható autóval munkát keresek szeméj söför szállitás stb érdekell akár külföld is!!! hivását köszönöm 0670 431 5294

Sajnos a képeket nem tudtam ide másolni, egy kombi audi szerepel rajta.

 Bodzadzsem! Remek ötlet, de nem saját… Ipari mennyiségű lekvár és dzsem fogy nálunk. Főleg a gyerekek „pusztítják”. Univerzális, mindenhez, mindenkor, minden alkalommal!

Lássuk, csak honnan szerezhetnénk be?

Nyaralás alatt többször is fuccsba ment a terv, hogy szedjek. Egyszer elindultunk, de csak egy maroknyi szedret sikerült szüretelni, az is mire hazaértünk szörppé vált a nejlon zacskóban… Ellenben szőlő, és bor – hála a jóindulatú és nagylelkű embertársainknak- került a szütyőnkbe. Ez volt az első próbálkozás…

Másodjára – jó Patópál uram módjára nem jutott idő rá. Hazamenetel előtt egy másodperc idő nem maradta szedésre, mert mondanom sem kell, elaludtunk, és az uccsó pillanatra hagytam a becsomagolást. Szóval a bodzaprojekt storno… Sebaj, majd otthon szedünk!

Tehát ez volt a második próbálkozás…

Harmadjára már komolyan vettem a kihívást, bepakoltam a hátizsákba több nejlon zacskót, kisbicskát, ollót, gyerekeknek kulacsot tele vízzel, cukorkát. Bekentem őket 40es napvédő krémmel, sapkát nyomtam a fejükbe, aztán irány a budaörsi kőhegy gyalog. Minden bogárnál, kutyánál, oszlopnál, virágnál megálltunk, míg az első csoffatag bodzabokorhoz értünk… Nem kellett a kés, sem az olló, le lehet azt törni ügyesen (a természet elrendezte). Szedtünk egy párat, és magunk mögött hagytuk, annak reményében hátha szembe jön egy teli zacskónyi termés, aki könyörög majd, hogy vigyük magunkkal! Hát nem így történt!

Haladtunk egyre feljebb és feljebb, de elszállt minden reményem, hogy megtaláljuk az IGAZIT. Ekkor váltottam át túra üzemmódba.

Lajost és Enikőt feltuszkoltam a hegy tetejére, mert innen már könnyebben haza tudtunk ereszkedni. Menet közben nagy csokor toklászt szedtek a gyermekek, és Lajoska elmondása szerint ebből fogunk meggazdagodni. Ráhagytam. (lehet, hogy később majd toklászból fogja előállítani a rák ellenszerét… Nem lehet az álmait összetörni!) addig, míg el nem csúsztunk a hegyre felfele menet… Akkor elhajítottam a fenébe az egész csokrot. Mert hát hogyan találja fel, ha lezuhan?! A hegytetőn leültünk, és csodás látvány tárult elénk. Templom, repülőtér, főút, bevásárlóközpontok (?), autópálya (?), kamaraerdő, tükörhegy stb… Ámde bodza nuku. Víz, cukorka elfogyott, jó ötlet volt cipelni…

Járatlan utakon ereszkedtünk le a pernahajderekkel, és nagy, és sok dicsérettel illettem őket a hősies, és bátor hozzáállásukért. Menet közben találtunk egy pár fügebokrot, és szedtünk is érett fügét. Túl nagy mennyiséget, lekvárnyi adagot nem találtunk. De dagadt újra a toklászcsokor…

Ez volt a harmadik próbálkozás, de még mindig nem adtam fel!!!

Folyt köv.

 Drága Duci mama, édes Nagymamám… De sokszor legyintettünk, amikor idéztél a Kossuth rádió egy-egy műsorából. Egész nap azt hallgattad – kivéve mikor elaludtál rajta. Gyermekkorunk kedves ismerősei: a Játék és muzsika 10 percben, a Szabó család (már nem sugározzák), és a Vendég a háznál (gyerekekről felnőtteknek – szerencsére minden nap jelentkezik).

Eljutottam én is oda, ahova TE. A reggeli magazinokat általában a konyhában szoktam hallgatni főzés közben. Közérdekű tájékoztatást nyújtanak. Ma reggel pl. arról is beszélgettek, hogy miért kötnek egyre kevesebb esküvőt a „mai fiatalok”

Az egyik fiatalhangú nőnemű szerint – a házasság elavult életforma. Nooormális? Maargit!

Mások szerint egyre kevesebb előnnyel jár (Szocpol megszűnése, adókedvezmények stb.)

Vannak, akik elhalasztják az esküvőjüket a válság utánra.

Ebből persze leszűrhetnénk azt, hogy aki házasságot köt, és neadj' Isten gyermekeket vállal, az halmozottan hátrányos helyzetű. Gondoljunk csak a Shorbinorbi családra… Ők sem engedhetnek meg maguknak 2-nél több gyereket. Túl drága… (Ezt magam is tanúsíthatom)

Olyan jó lenne, ha nem csak a csak a pénz függvényében kellene meghoznunk a döntéseinket. Sajnos rá vagyunk kényszerítve. És ezt sugallja minden (média, sztárok?)

Meg szeretném teremteni a feltételeket (amiket a felnőtt elképzel), nem engedhetem meg magamnak… De sokat hallom ezt. Mennyire rombolja ez az emberek magukba vetett hitét. Mindig valami elérhetetlent üldözni…

Azt hiszem nem igénytelenség nem vágyni a nagyobbra, a gyorsabbra, a csicsásra, a drágábbra… De ha igen, akkor vállalom az igénytelenséget ilyen szempontból!

A gyerkőcök szeretik az édességet. Ez köztudott.

Reggelire mézes, vagy lekváros kenyeret / kalácsot szoktam adni nekik. Vagy műzlit (magost sok mazsolával meg zabpehellyel, mogyoróval, tejjel vagy joghurttal)

Tízóraira gyümölcsféléket, meg kekszet (gabonás, natúr semmi zselé krém vagy töltelék)

Ebéd után a desszert nálunk általában sütemény, csoki.

Uzsonnára gyümölcs, esetleg keksz vagy palacsinta.

Vacsorára nem szoktunk édességet adni. Kivéve, ha eszükbe jut és lekvárt, vagy mézet kérnek.

Persze nem az összes étkezéskor ehetnek édességet. Azért fontos a jó arány! Nem akarom eltiltani őket semmitől, szoktam Nekik venni gumicukrot is (meg kell nézni az összetevőit a csomagoláson!!). Gyümölcs!!! szörpöt.

Szerencsére azért vannak dolgok, amit zsigerből elutasítanak. Pl. csipsz, mindenféle műpuding, gyümölcsöt nem látott joghurtok, krémtúrók, tejszínes „desszertek”, színes löttyök.

A natúr (joghurt, kefir, túró) termékeket házkészítésű lekvárral, gyümölcssalátával, mézzel, müzlivel szoktam megbolondítani.  Nem csak azért jó, mert egészségesebb, hanem mert látja, a kisfickó, hogy mi kerül bele a tányérjába, és ő maga is el tudja készíteni a csemegét. Imádnak pepecselni, és ez is egy jó játék számukra.

És hogy ne tűnjünk elvakultnak, elárulom, hogy szoktak kapni nyalókát és vattacukrot is néhanapján. És persze túrórudit –a betyárt, de ez a Dédpapa privilégiuma, itthon nem tartok, mert eleszem előlük… 

Megyünk a Balatonra!!! Pénteken, vagy szombaton?

Kikísérleteztük a trónörökösökön, hogy az a legjobb, ha este, vacsora és esti fürdőzés után indulunk. Másnap reggel, ébredés után rögtön mászhatnak a diófára...

Még a múlt században történt, a következő velem és drága, elnéző expasimmal (ma már férjem). Elhatároztuk, hogy egy októberi hosszúhétvégét a csodálatos Prágában fogunk eltölteni. A szállás adott. Autó van. Útiköltség a bankkártyán. Mi tarthatna vissza? Semmi. Bepakolás?

Nem kell semmi különös, pár cucc… Dobáld be Mici!

Ok. – hát én be is csomagoltam. Munka után felvettem Embert, és irány az autópálya!

6 óra utazás után meg is érkeztünk a Baráthoz. Kocsiból ki, felcuccoltunk. Vacsora, finom bor (nem cseh), beszélgetés, elhajlás… Ezek jellemezték az estét.

Másnap reggel (?), irány a város!!! Nem volt túl meleg. Felöltöztünk, kocsi kulcs, táska, pénz stb…

Kabát?

Milyen kabát?

Kabátot pakoltál nekem?

Mért, nem volt rajtad tegnap? Miben mentél dolgozni?

Hát… Szóval nem hoztál?

Ééén? NEM!

Sebaj. Barát nagyon rendes volt. Kölcsön adta a „gálakabátját”. Méret nem ugyanaz, kettővel kisebb… Ujja háromnegyedes, nevetségesen állt! Így szambáztunk végig a prágai kiskocsmákban, a Károly hídon és az általunk legjobban kedvelt Ziskov negyedben. Ott aztán nem voltunk feltűnőek a félrészeg cseh bennszülöttek között!

Azóta mindenki magának pakol!!! Én még a gyerekeknek is… Szóval lista kell!

De persze úgyis otthon marad valami.

Állásinterjún történő megjelenésről készítettem egy anyagot. Egyik barátom megkért, hogy tartsak előadást hátrányos helyzetű anyukáknak. Adjak nekik úgynevezett stylist tanácsokat. Hát én jól felkészültem. Izgultam is miattuk, de nagyon helyesek voltak.

Az volt a tervem, hogy három témával fogunk foglalkozni:

Interjún való megjelenés alapszabályai (Ezeket nagyon tudom!!! És be is bizonyítom, ha kapok alkalmat rá)

Színelemzés (négy alaptípus tavasz/nyár/ősz/tél meghatározása)

Formaelemzés (testtípusok jellemzői)

Az első témával foglalkoztak korábban, úgyhogy csak a 10 kérdéses kis tesztsoron futottunk át.

Tesztkérdések

1.  Mindig az aktuális divatirányzatnak, és színtrendnek megfelelő kosztüm illetve öltöny az elvárt.                   

igaz                                                     hamis

2.  Minél színesebben öltözzön fel az interjúra, mert így látható, hogy mennyire sokszínű egyéniség.              

igaz                                                     hamis

3.  Nyáron miniszoknya, férfiaknál rövidnadrág megengedett.                          

igaz                                                     hamis

4.  A nadrág szára mindig érjen a cipő kérgének a tetejéig.

igaz                                                     hamis

5.  Minél több ékszert vesz fel, annál jobban lenyűgözi az interjúztatót.

igaz                                                     hamis

6.  Nem számít, ha nem ápolt, tiszta keze, ez csak azt bizonyítja, hogy nem riad vissza a kétkezi munkától.

igaz                                                     hamis

7.  Legyen feltűnő, extrém a frizurája, hogy emlékezetes maradjon.

igaz                                                     hamis

8.  Nyáron a harisnya vagy zokni nem kötelező.

igaz                                                     hamis

9.  Férfiaknál szandál, nőknél papucs megengedett.

igaz                                                     hamis

10. Jó nagy táskát vigyen magával, amibe az összes fontos irata, bizonyítványa, és a családi fényképalbum is belefér.

igaz                                                     hamis

Elárulom, hogy az felelt helyesen, aki az összes kérdésre a HAMIS-t jelölte be! 

Állást keresek. Nem szívesen váltok. Nem szenvedek itthon a gyerekekkel. Nem vágyom arra, hogy „megvalósítsam” önmagam. Én már ki vagyok találva! De tényleg.

Volt olyan is az életemben, amikor mindennél fontosabb volt a munkám, és minden elé helyeztem. Nem bánom. Ki kellett próbálni ahhoz, hogy most értékelni tudjam a gyerekekkel töltött időt.

Nem ástam én el magam, nem adtam fel az álmaimat, csak szerettem volna még együtt lenni a kis másodszülöttel. Figyelni az okosodását, ügyesedését. Ez a terv nem fog megvalósulni!!! Vagy mégis? Világossá vált, hogy vissza kell magam „varázsolni” a munkaerőpiacra.

Hogy is néz ki ez manapság? Tárt karokkal várnak rám? Nem mondhatnám…

Az elején nagy „lelkesedéssel” kezdtem a munkakeresésbe az internet segítségével. Eredmény? 3 hónap / 78 megpályázott állás / 10 visszautasítás / 2 állásinterjú / 0 állás

Nyavalygok egy sort, elkeserítőnek tartom, hogy hátrányban vagyok, mert:

Harmincas éveim közepén tartok, és nincs diplomám, csak képesítéseim és sok-sok munkatapasztalatom de, hiába ha nem is kapok alkalmat, hogy bizonyítsak.

Gyermekeim vannak, ráadásul kicsik, akik – mint sejthető meg szoktak betegedni, ha közösségbe kerülnek. Ilyenkor nem lehet elküldeni az óvodába, mert anyának dolgoznia kell!

Ha nem lennének gyermekeim, akkor persze az lenne a kizáró ok. Mert biztosan tervezem!

Sok helyen csak határozott idejű munkaszerződést kötnek a munkavállalóval kivédve és egyben bebiztosítva magukat, hogy még véletlen se „szülje magát be” a fészkükbe az aljas némber.

És még sorolhatnám! Emlékszem jó tíz évvel ezelőtt mondta nekem valaki, hogy az ne szüljön, aki nem tudja eltartani a gyerekét..

Sajnálom azokat, akik így gondolkodnak…

Összegyűjtöttem az összes kinőtt gyerekruhát, és mindegyik címkéjébe beleírtam a gyerekek nevét. Utána szétválogattam, és bezacskóztam. 4 rokongyermeknek adagoltam ki a ruhákat. Szépek, jók, és használhatók… Amikor Lajosúr született, sehonnan nem kaptam, de mikor Multi! Beindult a gépezet… Szóval én is csak követem a „trendet”. Fekete alkoholos filctollal bevésem a nevüket a pici nadrágok, bodyk, rugdalózók, esőkabátok címkéjébe – hogy visszakerüljön akkor, ha a rokonbabáknak már nem lesz szükségük rá.

Tehát a fekete filc… Lemoshatatlan, lekoptathatatlan, csoda praktikus szerszám. Fel is teszem a könyvespolcra, hogy el ne érjék a pernahajderek.

Amikor Lajos király elunja magát a gyerekszobában, és Multi még alszik, hogy fel ne ébressze, kitessékelem, és a nagyágyra fektetem, hogy pihizzen még. Mazsolát hallgatja… Elvan… Én, konyhában. Palacsintát keverek, mert szeretik. Mert szeretem. Uzsonnára. Multi felébred, átviszem őt is, hallgassa a Mazsolát. Elvannak, csend van. Palacsinta serceg a vas-palacsintasütőben. Egyik a másik után.

Túl nagy a csend! Lajoska megjelenik félmeztelenül a konyhában. Mellkasán egy fekete „csík”!  Hírtelen nem kapcsoltam, de azért gyanús volt a helyzet.

Palacsintasütő le! Irány a nagyszoba!

Hát ti mit műveltetek???

Elmondom, a kiskisasszony orcája tökéletesen ki volt pingálva. Úgy nézett ki, mint egy kis zebra! Azaz nem teljesen. A bárányhimlő félig leszáradt sebei még ott tündököltek az arcán. Inkább, mint Vajákos Biri nénje – alig bírtam visszatartani a röhögőgörcsömet!

Ilyenkor nem árt, ha tartja magát az ember lyánya, nehogy vérszemet kapjon a jövő generációja!

Nem elég, hogy kétéves lányom hirtelen öregedett 80 évet, de a hát még egyéb helyeken is nyomot hagyott az alkeszfilc! Gyerek háta! Piros fotel támlája, és háta! Könyvespolc! Könyvek! Parketta!

Vajon ilyen esetben fizet a biztosító? Elemi kár! Vis major…

Ki kellett mennem a szobából, hogy jót röhögjek… Biztos láttak, hallottak…

Na azért utána megbeszéltük, hogy ilyet nem szabad. Legközelebb szóljatok! Satöbbi satöbbi…

Édesapjuk, azaz férjem eléggé ki volt bukva a „bűntetten”.

Tárgyakról eltávolítottam – nem kis munkával és verejtékkel. Multonról lekopott. Nem akartam körömlakklemosóval, alkohollal kínozni a kisasszonyt!

Tanulság? Rakd még feljebb a polcon a veszélyes cuccokat, mint gondolnád (hogy itt már nem érik el a kölkök).

Ennyi. Most is mosolygok, ha rájuk gondolok…

Manapság, a Mazsola nálunk a menő… A gyerekek sokszor idéznek belőle. Épp ebéd utáni sziesztájukat kellene tölteniük, mikor kihallom az ajtón keresztül, hogy Enikő torkaszakadtából kiabál Lajos úrnak: KUKORICAKEDVELŐK KUPÁJA! Többször egymás után is.

Elsőszülött nyugtatgatja kicsilányt, és kérdezgeti:

- Multonka, ugye csendben vagy? Ugye jól viselkedsz?

- KUKORICAKEDVELŐK KUPÁJA! Válaszolja ismét.

- Hát akkor nem lesz ajándék…

Kiskisasszony harapástetkókkal a karján, és a reggel készült legújabbal a fenekén elhallgat, és lecsitul. Már nem próbálja bevetni az ANYA KAKILNI NEJ taktikát sem. Egyre okosabb… Vagy csak betörtük a kis nyeretlen kétévest. Elaludt!!!

Most jól ki fogok találni Nekik valami „ajándékot”. Persze, nem kell nagy dolgokra gondolni. Ajándéknak megteszi egy matrica, egy gumicukor, vagy egyéb apróság.

Amíg pihennek, gondolkozok…

Igazából a felnőttek – azaz mi- rontják el a gyerekeket azzal, hogy ilyen-olyan nagy ajándékokkal halmozzuk el őket. A végén teljesen megszokják, és nem is tudnak örülni semminek, mert ugye természetes, hogy szó nélkül megkapnak ezt, azt.

Emlékszem egy mesefilmre gyerekkoromból, amikor egy kisfiú azt szerette volna, ha minden nap karácsony lenne. Minden reggel felkelt, és ment a fenyőfához kibontani az ajándékát. Szolt a zene, csillogott a fa, és ő már annyira megszokta, hogy nem volt benne öröme.

Hát igen. A kisbabák nem úgy születnek, hogy rögtön motoros quadot, vagy zenélő-karfás-háromkerekű-villogó-triciklit, vagy beszélő- szívdobogás frekvenciáján brummogó macit követeljenek. Mi felnőttek hisszük azt, hogy ez nekik kell! És az ilyen kütyüelőállítók és forgalmazók dörgölik a tenyerüket, hogy biztos találnak olyan palimadarat, aki beveszi, hogy ez elengedhetetlen a gyerkőc egészséges fejlődéséhez…

Haladni kell a korral! Persze, de így?

Azért nálunk is vannak játékok, meg mese dvd, meg hangos könyv de olyan, ami a pernahajdereknek való. A Thomas és barátai (mese dvdt csak hétvégén, vagy betegség alatt terápiaként nézhető) például nagyon népszerű. Matya kapott is egypár mozdonyt, kocsit, síneket. De az épületeket (makettszerű), csak bizonyos szettekben lehet kapni, és nincs is olyan sokféle, ráadásul arany árban. Csináld magad! Csináltunk is. Dobozokból, papírhengerből, papírmaséból szép kis állomást, irányítóházikót, malmot kreáltunk. Mikor megszáradt, kifestettem akril festékkel, és lelakkoztam. Lajos király örült is nekik, és a mai napig a kedvenc játékai közé tartoznak. Lehet, hogy kicsit tovább fogják bírni, mint a csilli-villi játékok.

Eszembe jutott még a farsang!

Azt hiszem két pókember is volt az ovicsoportban, a többiben meg még legalább 5. Akciós volt a jelmez a környező bevásárlóközpontban. Nem bántásképp, mert nem minden szülő tud (idő és kézügyesség hiányában) otthon jelmezt készíteni a gyermekének, de amikor megkérdeztem a kishavert:

Hát te minek öltöztél?

Pókembernek.

És ki az a pókember, mit csinál?

Nem tudom… (halvány dunsztja sem volt…)

A jelmezgyártók hibája talán? Ilyen méretben király, kalóz, lovag, tündér, királykisasszony, egyéb állatos jelmezeket kellene gyártani, és nem képregény figurásat. Csak persze az nem biznisz. És a 3/4 éves is legyen divatos, legyen beoltva a sok hülyeséggel, hogy utána követelje a szülőtől, hogy vegyen neki pókemberes zoknit, biciklidudát, uzsonnás dobozt, kulcstartót, sárkányrepülőt és egyebet.

Szülőn múlik az, hogy elkezdi-e, vagy figyelmen kívül hagyja. Most még nem annyira nehéz, de gondolom, ha iskolába mennek ott már lesz versengés a gyerekek között. Addig is megpróbáljuk felkötni a szoknyát/nadrágot…

Na megyek, mert felébredtek. És hát az ajándék ugyebár jár!

Csabikám, mert kérted, nem lesz meglepetés, de elárulom, hogy hétvégén megsütőm újra az áhított májas lepényt! A receptje egyszerű, és a nagybevásárlás előtt még felfirkanthatók a hozzávalók a listára!

Tésztához: 12-12dkg finom- és rétesliszt, 16dkg vaj (vaj tejből…), kávéskanál méz, 2 tojássárgája, tejföl, csipet só

Töltelékhez: 25dkg csirkemáj, 2 fej vöröshagyma, 2 tojásfehérje, fokhagyma, só, majoránna, bors, mustár (mazsola)

Szakácskönyv szerint, a tésztához valókat annyi tejföllel gyúrjuk össze, hogy rugalmas masszát kapjunk.

Én, személy szerint be szoktam dobni a hozzávalókat a kenyérsütőbe, és olyan programot választok ki rajta, amin gyúr/dagaszt. Amikor összeáll a tészta – kevesebb, mint fél óra – kiveszem a gépből. Persze közben el lehet készíteni a tölteléknek valót…)

Egy óráig hideg helyen pihentetjük.

Az olajban vagy vajban halványságára pirítjuk a hagymát, és rádobjuk a megtisztított májat. Állandó forgatás, keverés mellett 1-2 percig pirítjuk. Közben megszórjuk az őrölt borssal, majoránnával, lereszelt fokhagymával, és kevergetve készre sütjük. Nagyon hamar elkészül. Fontos, hogy ne tocsogjon az olajban/vajban. Kihűlés után ízlés szerint sózzuk, és mustárt keverhetünk hozzá (ki hogy szereti), és egy krumplinyomóval darabosra törjük. Nem kell, hogy pépes legyen!

Na ilyenkor lehet beleszórni a beáztatott mazsolát, ha valaki nem idegenkedik tőle.

A tésztát két cipóba osztjuk, és az egyiket kinyújtva, kibélelünk vele egy közepes nagyságú tepsit vagy kerek tortaformát.

A kemény habbá felvert tojásfehérjébe beleforgatjuk a májat. A masszát a tésztára simítva egyenletesen elosztjuk.

A kinyújtott másik tésztával befedjük a tetejét. A maradékot körben levágjuk, és a tetejét villával megszurkáljuk.

A kis tésztadarabokból lehet gyurmázni/szobrászkodni valami szép díszes plasztikát.

Tojásfehérjével megkenjük, és még megszórhatjuk len-, napraforgó-, szezámmaggal. Forró 200 ºC-os sütőbe tolva sütjük 10 percig, majd a sütő hőmérsékletét mérsékelve 180ºC-ra, szép pirosra sütjük. Hagyjuk kihűlni, és csak utána szeleteljük fel.

Dióhéjban ennyi. A töltelék lehet édes, vagy sós is. Sütöttem már olyat is, amiben májas hurkás/tejfölös töltelék volt. Nagyon ízlett a családnak…

Nem vagyok sem ecet, sem szódaügynök (mosáshoz, takarításhoz és a háztartásban még számtalan módon használom több/kevesebb sikerrel, de kísérletezek vele tovább).

A minap látott reklám – amiben persze szerepel egy kisfiú - kicsapta a biztosítékot.

Dióhéjban: kiskölök nem akarja otthon végezni a dolgát, mert kisbarátjánál jobbszagú az illemhely. Anya elgondolkozik… 

Folytatás:

Anya            Miért?

Kiskölök        Mert az anyukája vásárolt egy kis kütyüt, amiből illatosítót tud spriccelni a haver vécézés előtt, közben és után is. Te meg nem vettél ilyet nekünk anya! Úgyhogy számolj a következményekkel! (micsoda gondatlanság)

Anya             Mire jó?

Kiskölök         Elveszi a „kellemetlen” szagokat, és friss illatot áraszt a wc.

Nemcsak a wc kisfiam, hanem te is! Nemcsak kívülről tapad rád a kívánt vegyszer, hanem le is tüdőzöd. Megjegyzem, nem vagyok tüdőgyógyász sem. Arról nem szól a fáma, hogy mi történik egy kisgyerekkel, ha beszippantja ezeket a mesterséges, - és azt hiszem nem túl tüdőbarát cuccokat.

Később:

Anya            Sikerült időpontot szerezni az allergiavizsgálatra kisfiam. Nem tudom, mire lehetsz allergiás, hiszen ahogy a reklámokból tanultam, mindent fertőtlenítek, zsírtalanítok, csírátlanítok, szagtalanítok, illatosítok            …

Kiskölök         Nem baj, a haver is allergiás. Én sem akarok kimaradni belőle…

Remek, egy csomó pénzt költ az ember lánya vegyszerekre, meg illatosítókra. Sikerül annyira leamortizálni a maga, és a család szervezetét, hogy jó sok pénzt elkölthet még gyógyszerekre is. Belegondoltam, hogy mennyi mesterséges cuccot használ egy átlagos felnőtt férfi/nő…

Íme néhány a teljesség igénye nélkül:

Sampon, balzsam, hajszesz, hajpakolás, fésüléskönnyítő, hajvég ápoló, hajlakk, hajzselé vagy wax (és ez csak a fej hajjal fedett része!!!)

Arclemosó, szemhéjlemosó, arctonik, ilyen-olyan maszk, arckrém reggel/délben/este, borotvahab, arcszesz, borotválkozás utáni krém, after shave, napvédő krém, ajakír, 600 féle smink kence (ez meg csak az arc!!! A termékek jó része illatosított.)

Kérdés: Ha ezeket, vagy részüket használom, milyen illatot árasztok?

Tusfürdő, fürdőhab, szappan, testápoló, szőrtelenítőkrém, nyugtató krém szőrtelenítés után, dezodor, hintőpor, lábspray, parfüm, illatos tisztasági- és egyéb betét.

Illatos WC papír, WC/lakásillatosító spray, gyertya, füstölő, illatosított frissítőkendő, illatos szőnyeg és kárpittisztító és még sorolhatnám…

Ez még nem elég! Még a ruházatunkkal is kell valamit kezdeni! Illatosabbnál illatosabb öblítők (sokadik mosás után sem tudom megszabadítani tőlük a ruháimat), mosóporok, mosó-gélek, folttisztító adalékok, illatosított vasaláskönnyítők.

Azt, hogy mi van ezekben, és mitől különbek egy sima mosószappannál vagy mosószódánál (amit persze csak nagyon kevés helyen lehet kapni) arról nem szól a reklám. Embere válogatja, hogy ki hisz már ezeknek!

Az a lényeg, hogy eszement konzumidiótákká neveljem a gyerekeket, és fogyasszanak nyakra, főre mindent, amit úton útfélen sugallnak a reklámok.

Köszi, inkább nem. Nálunk, ha kellemetlen naftalinszagú a wc, akkor megvárjuk, hogy kiszellőzzön, a ruhákat nem illatosítom, majd a NAP megteszi a magáét. Fürdéshez szappan, mosdató krém a gyerekeknek (gyógyszertári).

Persze én is akkor váltottam (azóta vagyok „okos”??? vagy félművelt), mikor kiderült, hogy Lajoskirály és én is allergiások vagyunk egy csomó mindenre! Jó kis tanulópénz!

Szóval:

Éljen az ecet! Vivát szóda! Hajrá gyógyszertári kencék!

Igaz eléggé pepecs munka, ígyhát leghatékonyabban a kiskorú elkövetők távollétében lehet az előkészületeket elvégezni.

Nos:

Végy egy jólmegtermett cukkínit, vagy többet (kb.1-1,5kg). Megjegyzem, ilyen méretű csak a nagypapák/nagymamák kertjében terem, én még zöldségesnél hozzáfoghatót nem láttam, csak tököt!

Tisztítsd meg, és vágd félbe hosszában. A magokat kanállal kapard ki a „hajótörzsből”, és utána keresztben vágd fel három-, vagy négyfele. A szétkaszabolt hajótestet utána ismét hosszában darabold fel. Kb. 2-3 centi széles, és 6-8 centi hosszú hasábokkal dolgozz tovább. Nagy vájdling sós vízbe tedd egy jó fél órára, hogy ne legyen íztelen…

A panírozáshoz a tojást „bolondítsd meg” némi fűszerszámmal (bors, kakukkfű, só, fokhagyma), önts tejet is hozzá és verd fel.

A cukkíni szeleteket csöpögtesd le és utána a hagyományos módon - liszt-tojás-prézli – panírozd be. Ez nagyobb mennyiségeknél órákig is eltarthat! Praktikus előző este bepanírozni, hűtőbe tenni a raklapnyi zöldséget.

Én manapság sütőben, kevés olajjal szoktam rántani a zöldségeket is (köszi Ibolya az ötletet!!!). Ez rettentő egyszerű! Csak be kell olajozni a tepsi alját (ne tocsogjon), és egymás mellé belefektetni a kirántandó csemegéket (lehet szorosabban is, úgyis kicsit „összesül”). Aztán nagy lángon addig sütni, míg meg nem pirul az alja. Közben fordítsd meg egyenként és rakd vissza a sütőbe, hogy a másik oldala is szép „piros” legyen. Szalvétára téve a maradék olajt is le lehet itatni róla. Így annyira wellness lesz, hogy még’. Persze a panír azért nem igazán fogyókúrás, de oda se neki!

Melegen és hidegen – mártogatóssal- is finom. Gyerekek azért szeretik, mert ropogós, nincs benne a magja, és mert jól kézre áll.

Legutóbb magam is, mint ahogy említettem este előkészítettem a panírozást. Persze bent ültem a nagyszobában, mert ezt a foglalatosságot, félszemmel tv nézés közben is lehet űzni. Az idő elszaladt, a zöldségek ott tornyosultak előttem a tálcán. Kezdtem eltakarítani a hozzávalókat, és már csak a vájdling, na meg a szita –beleszorulva-  volt az amit ki kellett vinni a konyhába. Vittem is volna kifele, de hát a sós cukkínilé, ami az alján lötyögött, nem kis súlyt képviselt… Persze, ki lehet találni mi történt… Kübli le, sós lé szanaszéjjel szobában. Folyt innen, csöpögött onnan + zajos is volt mikor földet ért. Szegény Vackor néni (alsószomszéd) biztos összerezzent álmában. Mindegy, ember + gyerekek nem hallották meg. Kezem ügyébe kerülő mindenféle törölközővel fel is törölgettem. Igen ám, de a hangfal alá is befolyt! Szuper! Megemeltem, és betunkoltam alá, de ez nem volt elég. Kicsit előrébb húztam, és addig, addig szerencsétlenkedtem, míg ki nem rántottam a kábeleket belőle. Akkor már kiszedtem a helyéről, had száradjon fel a környéke. Sebaj, majd az apa megszereli holnap. Azaz ma, mert ma már holnap van. Vagy ki tudja?!

Mátyás másnap kérdőre vont, hogy a monstrum nem itt szokott állni, de igazán nem értette, a magyarázatot, hogy miért pihen ott… Nem is baj. Ne gondolja idejekorán édesanyjáról, hogy kétbalkezes…

De rántani azt jól tud’

Reggel a bili foglaltnak tűnt. Lajoskirály trónolt rajta! Valószínű, hogy nem jutott volna el a felnőtt valtozathoz... Sebaj! Végre működik, és túl van a nehezén (bárányhimlő - kipipálva).

Enikő toporgott körülötte, kérlelte Lajost, hogy adja át a helyét. Persze, hogy nem ment a pernahajder1. Édesapjuknak beugrott, hogy a wcszűkítő esetleg segíthetne kicsi lányán, és rögvest cselekedett. Ráültette pernahajder2-őt a csodálatos, ámde múzeális (kb. 25éve gyártott és általam+nővérem által "koptatott" ) darabra. Na ezt kellett volna átgondolni! Természetesen a korának megfelelő lelkességgel és kitartással látogatta az illemhelyet egész délelőtt folyamán, mintegy 15 alkalommal. Édesanyja -azaz én az idegösszeomlás határán, teljesen tanácstalanúl, és feldúlva vontam felelősségre a felelősségrevonásra teljesen alkalmatlan Enikőt. Mosolygott, és a maga ellenállhatatlan stílusában (mert egy majdnem kétévesnek már van ilyene) nyugtatott, ami nála a következőkből áll: Anyucikám+mosoly+símogatás. Minden meg van bocsájtva/elnézve!

Anya, mint egy benzinkúton vagy gyorsétteremben, óránként fogja fertőtleníteni, felmosni a wc-t és környékét, hogy kicsi lánya+fia ne szedjen össze semmit sem ami visszajuttat minket a kórházba... Mert, egy majdnem négy és egy majnem kétéves gyermek még nem úgy használja, ahogy azt mi fölnőttek elvárnánk.

Csak még azt nem tudom, hogy a fennmaradó szabadidőmet hogyan osszam be?!

Na ezt is meg fogom oldani szerintem! Mert anyamindentmegold ugyebár.