Drága Duci mama, édes Nagymamám… De sokszor legyintettünk, amikor idéztél a Kossuth rádió egy-egy műsorából. Egész nap azt hallgattad – kivéve mikor elaludtál rajta. Gyermekkorunk kedves ismerősei: a Játék és muzsika 10 percben, a Szabó család (már nem sugározzák), és a Vendég a háznál (gyerekekről felnőtteknek – szerencsére minden nap jelentkezik).

Eljutottam én is oda, ahova TE. A reggeli magazinokat általában a konyhában szoktam hallgatni főzés közben. Közérdekű tájékoztatást nyújtanak. Ma reggel pl. arról is beszélgettek, hogy miért kötnek egyre kevesebb esküvőt a „mai fiatalok”

Az egyik fiatalhangú nőnemű szerint – a házasság elavult életforma. Nooormális? Maargit!

Mások szerint egyre kevesebb előnnyel jár (Szocpol megszűnése, adókedvezmények stb.)

Vannak, akik elhalasztják az esküvőjüket a válság utánra.

Ebből persze leszűrhetnénk azt, hogy aki házasságot köt, és neadj' Isten gyermekeket vállal, az halmozottan hátrányos helyzetű. Gondoljunk csak a Shorbinorbi családra… Ők sem engedhetnek meg maguknak 2-nél több gyereket. Túl drága… (Ezt magam is tanúsíthatom)

Olyan jó lenne, ha nem csak a csak a pénz függvényében kellene meghoznunk a döntéseinket. Sajnos rá vagyunk kényszerítve. És ezt sugallja minden (média, sztárok?)

Meg szeretném teremteni a feltételeket (amiket a felnőtt elképzel), nem engedhetem meg magamnak… De sokat hallom ezt. Mennyire rombolja ez az emberek magukba vetett hitét. Mindig valami elérhetetlent üldözni…

Azt hiszem nem igénytelenség nem vágyni a nagyobbra, a gyorsabbra, a csicsásra, a drágábbra… De ha igen, akkor vállalom az igénytelenséget ilyen szempontból!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.