Délután nekiestünk annak a bodzabokornak, ami a kertben roskadozott az érett bodzabogyóktól, és igen hamar kétzsáknyi gyümölcsöt szüreteltünk.

Aki már látott ilyet, az tudhatja, hogy minden egyes szemecskében egy-egy magocska lakik… Na ezeket kellene valahogy kivarázsolni! Elő a cilindert, azaz a gyümölcscentrifugát (tv hirdetésből, nagymama által vásárolt masina kettőt fizet egyet kap kategória) – ami szuper és nano szűrős, 30 különböző alkatrészből, tartóból, csurgatóból, és egyéb kütyüből áll, ellenben hangos, mint egy rotációs kapa a macskakövön! Természetesen ezt is csak akkor lehet beüzemelni, amikor a siserehad nem ólálkodik a konyhában, azaz alszik.

Fél kilenckor elérkezettnek láttam az időt és nekifogtam. Megtettem az óvintézkedéseket:

- környezetet, lekvárfőző fazekat zsírtalanítottam

- megmostam, leszemeztem, lecsöpögtettem a szemeket

- hermetikusan bezárkóztam a konyhába

- összeszereltem a „csoda/wunder gyümölcscentrifugát”

Lovak közé csaptam! Nem tudom, hogy normális-e, de ebből a multifunkciós szerkezetből mindenhonnan ömlött a bodza. A legkisebb edénybe gyűjtötte a kipréselt cuccost másfél decinként. Nagyon élveztem! Csabi=férj már nem annyira. Jól leteremtett, hogy nem vagyok normális, de csak annyit tudtam mondani neki, hogy végig kell csinálni, ugye ha már egyszer belekezdtem! A gyerekekért MINDENT!

Másfél óra alatt sikerült 4 liter kincset kinyerni a milliónyi apró bogyóból. Ez alatt négyszer kellett darabokra szedni a csodagyártmányt, és fogkefével kikefélni a gyümölcscafatokat a nano-szűrőből. A hátrahagyott gyümölcspépet újra lecentrifugáztam, mert még abban is volt egy csomó szaft. A végtermék BODZAZACC!! (utólag hallottam a Bozsik gazda műsorában, hogy a mag nagyon értékes, magas az olajtartalma. Születésnapomra kérek egy hidegen préselő szerkentyűt, és bodza-olajt fogok készíteni – micsoda biznisz!!!).

A fekete bodza apró, absztrakt mintákat festett a fehér csempére, a konyhaszekrényre és gyakorlatilag mindenre, ami a masina másfél méteres sugarában helyezkedett el. Az óra fél kettőt mutatott!

Gyakorlott lekvárfőzők ítéljetek el, de én a lábost bodzástól, fedőstől bependerítettem a hűtőbe!

Ezután levezetésképp újra szétszedtem és elmosogattam minden darabját a fentiekben említett szerkentyűnek, aztán a csempét, majd a konyhabútort is. Jó alaposan.

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.