Reggel a bili foglaltnak tűnt. Lajoskirály trónolt rajta! Valószínű, hogy nem jutott volna el a felnőtt valtozathoz... Sebaj! Végre működik, és túl van a nehezén (bárányhimlő - kipipálva).

Enikő toporgott körülötte, kérlelte Lajost, hogy adja át a helyét. Persze, hogy nem ment a pernahajder1. Édesapjuknak beugrott, hogy a wcszűkítő esetleg segíthetne kicsi lányán, és rögvest cselekedett. Ráültette pernahajder2-őt a csodálatos, ámde múzeális (kb. 25éve gyártott és általam+nővérem által "koptatott" ) darabra. Na ezt kellett volna átgondolni! Természetesen a korának megfelelő lelkességgel és kitartással látogatta az illemhelyet egész délelőtt folyamán, mintegy 15 alkalommal. Édesanyja -azaz én az idegösszeomlás határán, teljesen tanácstalanúl, és feldúlva vontam felelősségre a felelősségrevonásra teljesen alkalmatlan Enikőt. Mosolygott, és a maga ellenállhatatlan stílusában (mert egy majdnem kétévesnek már van ilyene) nyugtatott, ami nála a következőkből áll: Anyucikám+mosoly+símogatás. Minden meg van bocsájtva/elnézve!

Anya, mint egy benzinkúton vagy gyorsétteremben, óránként fogja fertőtleníteni, felmosni a wc-t és környékét, hogy kicsi lánya+fia ne szedjen össze semmit sem ami visszajuttat minket a kórházba... Mert, egy majdnem négy és egy majnem kétéves gyermek még nem úgy használja, ahogy azt mi fölnőttek elvárnánk.

Csak még azt nem tudom, hogy a fennmaradó szabadidőmet hogyan osszam be?!

Na ezt is meg fogom oldani szerintem! Mert anyamindentmegold ugyebár.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.