A gyerkőcök szeretik az édességet. Ez köztudott.

Reggelire mézes, vagy lekváros kenyeret / kalácsot szoktam adni nekik. Vagy műzlit (magost sok mazsolával meg zabpehellyel, mogyoróval, tejjel vagy joghurttal)

Tízóraira gyümölcsféléket, meg kekszet (gabonás, natúr semmi zselé krém vagy töltelék)

Ebéd után a desszert nálunk általában sütemény, csoki.

Uzsonnára gyümölcs, esetleg keksz vagy palacsinta.

Vacsorára nem szoktunk édességet adni. Kivéve, ha eszükbe jut és lekvárt, vagy mézet kérnek.

Persze nem az összes étkezéskor ehetnek édességet. Azért fontos a jó arány! Nem akarom eltiltani őket semmitől, szoktam Nekik venni gumicukrot is (meg kell nézni az összetevőit a csomagoláson!!). Gyümölcs!!! szörpöt.

Szerencsére azért vannak dolgok, amit zsigerből elutasítanak. Pl. csipsz, mindenféle műpuding, gyümölcsöt nem látott joghurtok, krémtúrók, tejszínes „desszertek”, színes löttyök.

A natúr (joghurt, kefir, túró) termékeket házkészítésű lekvárral, gyümölcssalátával, mézzel, müzlivel szoktam megbolondítani.  Nem csak azért jó, mert egészségesebb, hanem mert látja, a kisfickó, hogy mi kerül bele a tányérjába, és ő maga is el tudja készíteni a csemegét. Imádnak pepecselni, és ez is egy jó játék számukra.

És hogy ne tűnjünk elvakultnak, elárulom, hogy szoktak kapni nyalókát és vattacukrot is néhanapján. És persze túrórudit –a betyárt, de ez a Dédpapa privilégiuma, itthon nem tartok, mert eleszem előlük… 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.