Igaz eléggé pepecs munka, ígyhát leghatékonyabban a kiskorú elkövetők távollétében lehet az előkészületeket elvégezni.

Nos:

Végy egy jólmegtermett cukkínit, vagy többet (kb.1-1,5kg). Megjegyzem, ilyen méretű csak a nagypapák/nagymamák kertjében terem, én még zöldségesnél hozzáfoghatót nem láttam, csak tököt!

Tisztítsd meg, és vágd félbe hosszában. A magokat kanállal kapard ki a „hajótörzsből”, és utána keresztben vágd fel három-, vagy négyfele. A szétkaszabolt hajótestet utána ismét hosszában darabold fel. Kb. 2-3 centi széles, és 6-8 centi hosszú hasábokkal dolgozz tovább. Nagy vájdling sós vízbe tedd egy jó fél órára, hogy ne legyen íztelen…

A panírozáshoz a tojást „bolondítsd meg” némi fűszerszámmal (bors, kakukkfű, só, fokhagyma), önts tejet is hozzá és verd fel.

A cukkíni szeleteket csöpögtesd le és utána a hagyományos módon - liszt-tojás-prézli – panírozd be. Ez nagyobb mennyiségeknél órákig is eltarthat! Praktikus előző este bepanírozni, hűtőbe tenni a raklapnyi zöldséget.

Én manapság sütőben, kevés olajjal szoktam rántani a zöldségeket is (köszi Ibolya az ötletet!!!). Ez rettentő egyszerű! Csak be kell olajozni a tepsi alját (ne tocsogjon), és egymás mellé belefektetni a kirántandó csemegéket (lehet szorosabban is, úgyis kicsit „összesül”). Aztán nagy lángon addig sütni, míg meg nem pirul az alja. Közben fordítsd meg egyenként és rakd vissza a sütőbe, hogy a másik oldala is szép „piros” legyen. Szalvétára téve a maradék olajt is le lehet itatni róla. Így annyira wellness lesz, hogy még’. Persze a panír azért nem igazán fogyókúrás, de oda se neki!

Melegen és hidegen – mártogatóssal- is finom. Gyerekek azért szeretik, mert ropogós, nincs benne a magja, és mert jól kézre áll.

Legutóbb magam is, mint ahogy említettem este előkészítettem a panírozást. Persze bent ültem a nagyszobában, mert ezt a foglalatosságot, félszemmel tv nézés közben is lehet űzni. Az idő elszaladt, a zöldségek ott tornyosultak előttem a tálcán. Kezdtem eltakarítani a hozzávalókat, és már csak a vájdling, na meg a szita –beleszorulva-  volt az amit ki kellett vinni a konyhába. Vittem is volna kifele, de hát a sós cukkínilé, ami az alján lötyögött, nem kis súlyt képviselt… Persze, ki lehet találni mi történt… Kübli le, sós lé szanaszéjjel szobában. Folyt innen, csöpögött onnan + zajos is volt mikor földet ért. Szegény Vackor néni (alsószomszéd) biztos összerezzent álmában. Mindegy, ember + gyerekek nem hallották meg. Kezem ügyébe kerülő mindenféle törölközővel fel is törölgettem. Igen ám, de a hangfal alá is befolyt! Szuper! Megemeltem, és betunkoltam alá, de ez nem volt elég. Kicsit előrébb húztam, és addig, addig szerencsétlenkedtem, míg ki nem rántottam a kábeleket belőle. Akkor már kiszedtem a helyéről, had száradjon fel a környéke. Sebaj, majd az apa megszereli holnap. Azaz ma, mert ma már holnap van. Vagy ki tudja?!

Mátyás másnap kérdőre vont, hogy a monstrum nem itt szokott állni, de igazán nem értette, a magyarázatot, hogy miért pihen ott… Nem is baj. Ne gondolja idejekorán édesanyjáról, hogy kétbalkezes…

De rántani azt jól tud’

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.